Széles látószög

A horvát pincér tányérostul dobja a maradékot a Nemzeti Park vízébe

2018. augusztus 04. - Máté 15

Látogasson el ön is Telascica Nemzeti Parkba!

Csak akkor olvass tovább, ha tetszett a videóban látható táj!

Ezek szerint olyan rossz nem lehetett. Kezdjük ott, hogy Horvátországban a Vir szigettől Sibenik-ig mindenütt a Kornati Nemzeti Parkba kínálnak hajókirándulást, de ezek többsége a Dugi Otok szigetre, a Telascica Nemzeti Parkba (pontosabban Natúrparkba) fog elvinni, ami szintén nagyon szép. De azért jobb előre tisztázni, hova is fogunk kiruccanni. Ha egy sós tavat emlegetnek, akkor az a Telascica Nemzeti Park területén lévő Mir tó, ami rögtön egyértelművé teszi az úti célt.

Mi Biogradból indultunk egy viszonylag nagyobb hajóval, fejenként 190 kunát (durván 8550 Ft) perkáltunk érte, de ebben egyszeri étkezés és italozás is benne volt. Mondjuk ez szerény személyem számára inkább kolonc volt az odafelé utat végigkísérő borzasztó erős (és számomra elviselhetetlen) olajban sütött halszag miatt. Menet közben végig nézelődtünk, rengeteg kis szigetet lehetett látni: némelyik felszíne szinte kopár volt, másikakat pedig foltokban fenyvesek borítottak. Ahogy a videóban is látszik, rengeteg hajó tartott a szigetre, egy szembe jövő vitorlás utasainak hosszasan integettünk is. Ebből már sejtettük, hogy mekkora tömeg lesz a nap hátralevő részében.

Utazási tipp: 9000 Ft-os Airbnb-kupon egy új regisztrációért, melyet 21'000 Ft feletti utazás esetén tudsz felhasználni a szállásfoglaláshoz!

Idővel a pincérek felhoztak asztalonként egy kosár kenyeret meg egy palack vörösbort, ami a kaja kihozataláig nagyrészt el is fogyott. A pincér elejtett 9 tányért, abból 5 összetört. A törött tányérokat kajástól a tengerbe hajította, ahogy azt a címben is leírtam. Már eléggé szenvedtem a halszagtól, de meglepetésemre amikor elém rakták a tányért, már kevésbé volt orrfacsaró a szaga. Gyorsan megszabadultam tőle egyik ismerősöm javára és nekiláttam a (disznó)húsnak meg a salátának. Előbbi rágós, utóbbi olajos volt, de végtére is nem az ennivaló miatt jöttünk el hajózni. Gyanítom, hogy a többi turistának sem válhatott igazán ínyére a falat, mert 10-12 perc után tucatjával álltunk a korláthoz és dobáltuk a darabkákat a sirályoknak. Pont végeztünk az étkezéssel, mire befutottunk. Mikor lementünk a hajó lenti szintjére, láttuk, hogy néhányan meg sem bontották a bort. Gondoltunk rá, hogy magunkkal viszünk egy üveggel, de a forróságban úgyis megbuggyant volna, ha nem isszuk meg gyorsan. Hát rosszul döntöttünk, mert visszafelé útra úgy eltüntették az összes maradék italt, hogy köpni nyelni nem tudtunk.

img_20180724_125048.jpg

Durván 4 óránk volt a környék bejárására, ebbe egy gyors sziklamászás, egy fürdőzés a sóstóban és a tengerben is belefért, holott eleinte elég szűkösnek tűnt az időkeret. A Dugi Otok sziget nyílt tenger felőli oldalán magasodnak a Stene sziklák, legmagasabb ponton 160 méterrel az Adria hullámai fölé. Ez egy kitűnő hely fotózkodásra, sziklamászásra azonban csak kellő fizikai erőnlét és megfelelő lábbeli (értsd: nem flipp-flopp papucs) mellett vállalkozzunk. A kőtömbök tetejéről érdemes lepillantani a mélykék tengerre, de még ha nem is vagyunk tériszonyosak, az insta-szelfik készítése közben ügyeljünk a több mint száz méteres zuhanás elkerülésére. Lefelé én ugyan futottam, de én elég gyakorlott vagyok ebben a műfajban. Pont ezért másnak nem ajánlom. Tudják: Kérjük kedves nézőinket, hogy a műsorban látottakat ne próbálják ki otthon!

A rövid, de annál keményebb és gyönyörűbb túrázás után a sós tóhoz vettük az irányt. A Mir tó vízében élőlények nem igazán fordulnak elő, mert sótartalma az Adria többszörösére rúg. Egyes útleírások szerint a tavacska délkeleti részében gyógyhatású iszap található, de ebbe a pár órácskába nekünk a gyógyulás már nem fért bele. Ehelyett beúsztam a tó kétharmadáig (HOSSZÁBAN!), majd vissza. A közepén természetesen lőttem pár képet minden irányba. A víz méregzöld, még a Balatonnál is kevesebbet látsz benne, búvárkodni gyakorlatilag fölösleges. Eléggé meleg a tó vize, kb 29 Celsius fokos volt, de ez az érték egy-egy forró nyári napon akár a 33 fokot is elérheti.

 

Még volt időnk csobbanni egyet a Telascica-öböl tengervízében is, de a sétaúttól (később ösvénytől) való lejutás a tengerhez eléggé nehézkes a meredek partszakaszok miatt. Viszont mindenképp megéri a kristálytiszta víz miatt, amivel szinte csak a Vir-szigeteki vagy a karlobagi vette fel nyaralásunk során a versenyt. Bár eléggé fáradtak voltunk, én azért saját magamhoz híven hosszú perceken át üldöztem egy turista-hajót gyorsúszásban - a kiránduló népség örömittas bíztatására.

Hazafelé úton döglöttünk. Én lefeküdtem az emeleten a padlóra, feltettem a lábam a padokra és elaludtam. A személyzet egyik túlbuzgó tagja azt hitte, hogy ez az ember segítségre szorul - mármint én - ezért természetesen felébresztett legszebb álmaimból. De hamar visszaaludtam ,némileg új pozíciót fölvéve. Kiadtam útitársaimnak, hogy szóljanak, mikor közel érünk a Pasman és Uglijan szigetek közöztti hídhoz, mert azt látni szeretném. Szerencsére eleget tettek kérésemnek, így a hajó orrából tudtam megcsodálni a viaduktot. Kicsivel Biograd előtt Timelapse üzemmódba kapcsoltam - mint a horvát autópályán - és egészen a célállomásig felvételt készítettem. Ezt technikai okokból a sóstóban készült hasonló Timelapse videóval vágtam össze. Tanulság, hogy ne csinálj timelapse-et úszásról, mert nem túl élvezhető. Legalábbis szerintem túl gyors így. De rátok bízom!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szeleslatoszog.blog.hu/api/trackback/id/tr5514160797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kedélyes Paraszt 2018.08.11. 20:57:31

- kápálózzá bázmeg!
- mondom kápálózzá bázmeg!
- bázzmeg!