Széles látószög

Az urbanizáció története és problémái

2018. március 28. - Máté 15

   Napjainkban a Föld lakosságának mintegy fele városlakó. Urbanizáció alatt a városodás és a városiasodás folyamatának párhuzamos lezajlását tekintjük. Míg előbbi a települések területi és népességbeli növekedését takarja, utóbbi a településszerkezet- és funkció átalakulását, az infrastrukturális fejlődést jelenti. Európában és Amerikában már többnyire végbementek ezek a változások, míg Afrika és Ázsia területén jelenleg négyszer gyorsabb a nagyvárosok térhódítása a falvakkal, kisebb településekkel szemben.

img_20171211_184436.JPG

   Az urbanizációnak a szakbarbárok – és most én is az leszek – négy szakaszát szokták elkülöníteni. Bár ha belegondolunk, akár Budapestet magunk elé képzelve, ezek közül egyszerre több is megfigyelhető. Az első a városrobbanás, a városok kiterjedésének és lakosságszámának hirtelen növekedése, mellyel párhuzamosan megjelenik az agglomeráció is (a város közvetlen vonzáskörzete). Ez kezdetben az ipari forradalom, majd a kereskedelem és a gyarmatosítás hatásaként könyvelhető el. Nyugat-Európából indult, a 19. század végére pedig Észak-Amerikában a kelet-atlanti partvidéken is végigsöpört a városok rohamos térhódítása. Közben viszont a harmadik világ csak mostanra érett meg a gyors városnövekedésekre.

2016_0109_160848_001.JPG

   A második szakasz a szuburbanizáció, ahol az elővárosok irányába tolódik el a fejlődési mutató, gyakran a központi város kismértékű népességcsökkenésével jár együtt. A népesség szuburbanizációjának okai a zsúfoltság, légszennyezés előli menekülés. Az ipar agglomerációba való kiköltözése a növekvő helyigény és belvárosi telekárak miatt következik be.

   Ezek után jön harmadikként a dezurbanizáció, a vidéki életforma újra előnyben részesítése. Ez a folyamat viszont inkább csak a fejlettebb országokban, például Dániában, Belgiumban, Németországban kimutatható. Csökken a termelő-szektorban dolgozók aránya, egyre több a távmunka lehetőség.

img_20171225_115024_1.jpg

   Végül a negyedik szakasz a reurbanizáció, a központi, történelmi városmag felélesztése, felújítása, a belvárosi lakónegyedek újranépesítése, akár egyfajta luxus-lakókörnyezet létrehozása a fiatalabb értelmiségi rétegeknek. Budapesten például mesterségesen próbálják a VIII. kerületet rehabilitálni, benépesíteni. Hamburgban tökéletes példa a Speicherstadt (Raktárváros) benépesítése: a kereskedelmi hajózás átalakulásának következtében üresen kongó raktárakból irodaházakat, lakásokat és művészeti galériákat hoztak létre, így szép lassan visszaköltözött az élet. Budapesten ilyesmire lenne véleményem szerint szükség a Közvágóhíd környékén. A közelben lévő Budafoki út – Szerémi út közti régi ipari területen mostanában épültek, épülnek új lakóparkok. Viszont túlzásba sem lenne szabad esni, a Kopaszi-gát (korszerűen kialakított ligetszerű, parkos rész, ahova a városiak könnyen kijuthatnak, ha egy kis kikapcsolódásra vágynak) szájában történő új városrész felhúzásával viszont sokakban azt az érzést keltik, hogy annak a kevés zöldterületnek is búcsút kell inteniük, ami eddig egyfajta kivétel volt a városi forgatagból. Az is vitatott, hogy ezzel az építkezéssel belerondítanak-e a világörökség részét képező budapesti látképbe. Egy másik közutálatnak örvendő projekt a Városliget átalakítása, modernizációja, mellyel kapcsolatban az kifogásolható, hogy több új épület lesz a parkban, ezáltal pedig törvényszerűen csökken a pestiek által úgy kedvelt ligetük zöld felülete.

kopaszi_gat.jpg

   Budapest 1975-ben még a világ 82. legnagyobb városa volt, 2003-ra a 204. helyre csúszott vissza. 2018-as viszonylatban pedig a 201. legnagyobb várostömörülés vagyunk, az agglomerációval együtt kb. 2,575 millió fővel. Budapest népessége az elmúlt évtizedekben csökkenni látszik. Ennek okai a természetes fogyás (több ember hal meg, mint amennyi születik), a kivándorlás (külföldre, jobb munkalehetőség reményében) és az emberek szuburbanizációja. Az agglomerációba való kiköltözés okai lehetnek a természet közelsége iránti vágy, a tömegben és felgyorsult nagyvárosi életben való megcsömörlés, az elővárosokban alacsonyabb ingatlanárak. A legnépszerűbb agglomerációs települések Budapest környékén Nagykovácsi, Szigetszentmiklós, Budaörs, Solymár, Diósd, Érd és Dunaharaszti.

2016_0114_183503_019.JPG

   A városok túlzott mértékű növekedésének azonban vannak hátrányai is. Sok esetben, főleg ahol történelmi jelentőségű városról beszélünk (pl. Róma), egyszerűen nem a mai méretekhez és igényekhez vannak berendezkedve. De az újabb városok esetében is fél évszázad alatt megtízszereződött a gépkocsik száma, a belvárosban élet-halál harcokat vívnak a parkolásért, de több lakótelepen is alig találni parkolóhelyet (ennek oka részben a sok Kispolszkira méretezett garázs, ahova már egy új középkategóriás autót se lehet bedugni). Megoldás lehetne a mélygarázsok építése, de ez nagyon drága és nehezen kivitelezhető. Parkolóházak is jól jönnének a pesti kisutcák arzenáljában, csak sajnos a drága telkeket sajnálják „feláldozni”, inkább beépítik vagy egyszerű tengelytörő, kavicsos parkoló lesz belőlük. Az autómegosztó szolgáltatások pedig nem tudnak versenyképes alternatívát biztosítani a már autóval rendelkezőknek, arról nem is beszélve, hogy a percdíjas rendszer eszetlen, veszélyesen gyors közlekedésre sarkallja, például a Mol Limo használóit.

   A tömegközlekedés népszerűsítésére épültek az ingyenes P+R parkolók, ez kétségkívül egy jó irány, hogy aki bejön a városba, a metrónál, hévnél letegye a kocsit. Egyéb problémák is jelentkezhetnek egy városban, például az ivóvízellátás biztosítása, a szennyvíztisztítás kérdése, a hulladékelszállítás nehézségei, de ebben talán a budapestieknek nincs oka panaszra. Na jó, utóbbi terén még annyit lehetne fejlődni, hogy a kukásautók ne a reggeli csúcsban tartsák fel a forgalmat, de ez csak részletkérdés.

2016_0101_040649_021.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://szeleslatoszog.blog.hu/api/trackback/id/tr1413786036